Egy mozaikképpel kezdeném, a gyakran ábrázolt Krajcsovics villával és az akkor még bérelt, tulajdonképpen ideiglenes községházával. Érdekessége a szövegben rejlik, amiben leírja a - vélhetően Óbudáról nemrégiben Rákosszentmihályra költözött - levélíró a benyomásait a kietlennek ható településről. Közvilágítás nem volt és az utcák olyanok, ahogy Isten megadta a földutat. Sötétedés után bármibe beleléphetett az ember. Enyhítő körülmény lehetett, hogy errefelé nem agyagos, hanem laza, homokos a talaj, ami eső után hamarabb felszárad, viszont száraz időben a porfelhő garantált volt egy nagyobb szél esetén.
********************
Kézzel színezett mozaikkép az 1902-ben felszentelt templomról, amit egy palicsi barátnőjének címzett a levélíró hölgy. Egyébként a templom építése folytatódott, később, 1937-ben tovább bővítették keleti irányba a megnövekedett igényekhez mérten. Zárójelben jegyezném meg, hogy 1944 utolsó napjaiban a lendületes orosz támadás itt torpant meg és kényszerült rövid visszavonulásra olyan módon, hogy erős tüzérségi fedezetet kért saját magára, ami miatt mindkét oldalon nagy emberveszteségek keletkeztek, a civil áldozatokról nem is beszélve. A környékbeli épületek jelentős része ekkor pusztult el vagy rongálódott meg.
************************
Többször átépített és egyre jobban lebutított épület valamikor a '30-as évek legvégén. Ki hinné, hogy 1889-ben épült?! Kb. 20 éve még itt működött a postahivatal. Költözés előtt még elbontották a haidekker rácsos kerítését. A sárga színű, csúszós keramitkő útburkolat a mai aszfaltrétegek alatt szunnyad. Eszköz híján ide jártunk Amerikába telefonálni, ezalatt anyám a Rákóczi utca sarkán vett savanyú káposztával kötötte le a figyelmemet.
************************************
Egy kis személyes dolog... Ezt a levelet a szomszédunkban egykor élt Tóth bácsi apja küldhette egy ismerősének. Teljesen véletlenül bukkantam rá erre a darabra, főleg, hogy Szabadkáról végül sikerült újra kvázi az elküldés helyére visszajutnia 102 év után. Tóth bácsiról annyit kell tudni, hogy közel 20 esztendeje hogy elhunyt 97 éves korában. Pincérkedett a Belvárosban, megjárta Kanadát, végül élete végét egyedül élte alig fűtött házában, de élete utolsó évében is gyűjtötte a fát a kiserdőből és fűrészelte naphosszat a télre készülve. Minden nap elsétált fekete hosszú kabátjában és kalapjában, ezüst fejű sétapálcájával a körvasúton túli Pajtás étterembe. Nem volt rest egyszer a Keleti pályaudvartól hazáig húzni a kiskocsiján egy öntöttvas kádat, ami aztán vagy 40 éven át vízgyűjtőként szolgált a kertben.
A képoldali felén egy évvel elírta a címző a dátumot, de a postai pecsét nem tévedhet. A képen a Rákóczi utca látható, ahol érdekes módon a HÉV-nek már két sínpár biztosítja az akadálytalan utat. A mindenhol jellemző léckerítés és a poros út mellett a járdaszegély már kifejezetten a fejlődést vetíti elő.
*********************************************
És hát igen! Végezetül az 1909-ben épült Béla utcai iskola, ma Néri Szent Fülöp iskola. Azóta már emeletes, mert 1927-ben bővítették. Mindig iskolának épült, anno én is igénybe vettem a szolgáltatásait 4 éven át - akkoriban a környék alsósai odajártak. A képeslap bal széle perforált, szerintem tömbben árulhatták. Megcímezték, de sosem küldték el. Körülbelül az 1919-21 évi állapotokat mutatja, ha feltételezzük, hogy a facsemetéket az átadás után ültették. Ezek a fák már nem élnek, de emlékeim szerint még 25 éve magasodott egy vagy két hatalmas oszlopos nyárfa ahogy itt a kép jobb szélén is, amit azóta kivágtak.
************************************
Irodalom: Lantos Antal, Tóth Miklós, Széman Richárd: Kerületünk épített világa
*******************************
Az előző rész ide kattintva tekinthető meg.
**************************************
